Mina alkot

 Idejét se tudom, mikor esett annyi hó nálunk, mint az elmúlt pár napban. Ennek örömére készítettem ezt az ékszerszettet a Japánból hozott hópihe medál felhasználásával.  Arról már írtam, hogy az évek alatt hogy megváltozott az ízlésem és váltottam ezüstről aranyra. De ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy kiderült, lehet kapni arannyal bevont ékszerkellékeket, amik nem kopnak, nem színeződnek el. Úgyhogy most nagyon nehéz visszafognom magam az ékszerkészítés terén. 

 Kutakodok a régi bizsuk között, mit lehetne újrahasznosítani. Így találtam a kagyló csillagot és a kis fekete hematit csillagokat. Összepárosítottam őket a Japánból hozott két kis medállal, egy Holddal és egy csillaggal. Így született meg a nyaklánc, ami most nagy kedvenc. Nem egy minimalista darab, de szeretem, ha valami csillog. Előző életemben szarka voltam. És akkor már készítettem hozzá egy fülbevalót is. Az alapja egy ezeréves fülbevalóé volt, egy kis zöld kő volt rajta, az egyikről már hiányzott is, így ez is új életet kapott. A fülbevaló viszont elég minimalista és pont ez nagyon tetszik benne. Nem hosszú, mégis táncol a fülemben. 

 Még tavaly (vagy tavalyelőtt?) vettem a baglyot és az üveggömböket az ósanban, de eddig valahogy nem jött az ihlet. Tegnap viszont felszívtam magam, találtam itthon színben passzoló szalagot és elkészítettem ezt az ajtódíszt. Ami inkább ablakdísz lesz, mivel a szalag papír, nem merem kitenni az ajtóra és az elemeknek. Helyette ez a piros lesz az ajtón, ami eddig is.

 Hosszú kardigán, 3/4-es ujjal. Még 1 éve horgoltam, viselni is csak egyszer viseltem, de ettől függetlenül szeretem. Talán kicsit vastag fonalból készült, de télre pont jó. Mondjuk szerintem kicsit kövérít szemből, aztán lehet, csak a fotó nem jó szögből készült. Maradjunk ennél.

 Nagyon szeretek vízfestékkel, khm, akarom mondani akvarellel festegetni, bár az utóbbi időben nem volt hozzá kedvem. Ezt a csikóhalat is még januárban festettem. Jó lenne újra valami szépet pingálni, de előbb valami mást akarok kipróbálni. Csak olyan nehéz rávennem magam. Közben készül a pulóverem is horgolással. Szóval a kezeim nem lustálkodnak. Csak én vagyok olyan motiválatlan.

 Elkészült az ékszertartóm a férjem segítségével, aki segített betekerni a sok kis kampót. A faanyagot a fészerben találtam, csiszoltam, lakkoztam. Így végre nem gubancolódnak össze a nyakláncaim. 

  Háromszor futottam neki, mire találtam egy használható mintát. Amit természetesen szabadon értelmeztem. Így született ez az egyujjas, ujjatlan kesztyű (a fonal pont elég lett, alig maradt egy kicsi azaz 3 gombolyagból kijött ez a szett). Az első darab, annak minden bájával, de pont ezért szeretjük az elsőket, mert még sokat lehet tanulni belőlük. Nem lett teljesen egyforma, az egyik kicsit hosszabb, a másik kicsit szűkebb, mert két teljesen egyforma darabot képtelen vagyok horgolni (hol szorosabban húzom a fonalat, hol lazábban, de egyformán... soha). Most már tényleg jöhet a hideg. Az elsőket pedig szeretjük:  Forrás: pinterest

 Nem is tudom már, miért mentem a röltexbe, de mikor megláttam ezt a fonalat, rögtön tudtam, hogy kell és sál lesz belőle. Elkészült a sál, maradt még fonal. Oh, hát akkor legyen egy sapka is. Persze a fonal végül nem volt elég, kellett még egy gombolyag (most megint van maradék, mi legyen belőle? Kesztyű helyett kézmelegítő?). Meg találtam kis bojtot is a tetejére. Úgyhogy van pihepuha meleg sapkám és sálam, felőlem már jöhet a hideg.

Ajándékba készült szettek, a kék amazonit barátnőmnek, a rózsaszín rodonit és rózsakvarc anyukámnak.   

 Egyszer már elkészítettem az egykori kerti asztal fém keretére az óriás mandalát, de az sötétkék volt és a fehér fémkerettel nem mutatott jól. Így a mandalából terítő lett, a keretet bevontam és horgoltam egy új mandalát fehér-krém-barna színárnyalatban. Ez sokkal jobb lett, a folyosón jól mutat a lambérián is. Itt talán látni a méretét. Elég nagy lett.

 Ezt a kék ásványt is véletlenül találtam, nem emlékszem már, hogy én vettem sok-sok évvel ezelőtt, vagy kaptam valakitől. Arra se jöttem még rá, hogy milyen ásvány, de nagyon szép. Ezért született belőle egy fülbevaló és hozzá egy karkötő. Persze a karkötő azóta már újratervezésre vár. Mert a lánc és a szerelékek ugyan arannyal bevontak, de a medál középen nem, és persze elszíneződött. Bóvli, magyarán. Bezzeg, amit Japánban vettem szerelékek, medálok, azok nem színeződnek el, pedig nincsenek arannyal futtatva és olcsóbbak is. Szóval ez a karkötő szét lesz szedve, pedig tetszett. 

  Ez egy kisebb álomfogó fehér színben, nagyon cuki romantikus. A dolgozószobám ajtaját díszíti. Most is éppen egy álomfogón dolgozom (mikor nem ékszert gyártok), de az sokkal nagyobb lesz.

Mi mást is vehetne magának az ember alkotókedvű lánya Japánban szuvenírnek, mint ásványt. Amazonit, rodonit és korall jött velem haza.  (Csak halkam súgom meg: sokkal jobb áron kaptam ott, mint itthon...)

Amikor a volt a kolléganőm rám hagyományozta a gyöngykollekcióját, volt benne néhány ásvány is, köztük ez a mézjáde. Ezek nagyobb darab nem csiszolt ásványok, így csak egyet választottam a medálhoz, egy csiszolt cseh üveggyönggyel. Nagyon mutatós darab lett. És a rózsakvarcos szettnél rosszul írtam, ott a lánc is arannyal bevont. Itt nem, csak a szerelékek. Így kíváncsian várom, hogy fog viselkedni a lánc. A jádénak pedig - állítólag - a sok jó tulajdonsága mellett van egy olyan is, hogy új ötletekre sarkall. Izgatottan várom.  

  Nem lehet megállni egynél. Ez most a nappali ablakát díszíti. A szalagok színe még a röltexes eladólánynak is tetszett. Most is épp egy álomfogón dolgozok, ha éppenséggel nem ékszert készítek.

  Mindenkit arra buzdítok, ha van rá affinitása és lehetősége, készítse el magának a vágyott ékszert, kiegészítőt, sálat, táskát. Akár workshop keretében, akár videó segítségével. Jó, a varráshoz kell egy varrógép és azt meg kell tanulni kezelni, de ékszert készíteni, horgolni, makramézni könnyen meg lehet tanulni és csak hozzávalók kellenek, gép nem. Ma már számos helyen lehet jobbnál jobb hozzávalókat kapni, a határ a csillagos ég és a pénztárca. Meg persze probléma, ha valamire nagyon ráfügg valaki, túl sokat készít és akkor jön az ötlet, hogy eladja. Akinek van ehhez vénája, az nagy sikereket is elérhet ezen a téren. És akkor vagyok én, aki ugyan még néha elgondolkodik azon, de jó lenne eladni az általam készített dolgokat, de valójában már elengedtem. Sajnos nem vagyok jó marketingben, a saját magam reklámozásában meg pláne. Egy hatalmas adag imposztor-szindrómám van és nem tudom elhinni, hogy a termékem szép és jó, és árazni is képtelen vagyok. Úgyhogy inkább csak magamnak készít

  Új arculata lett a blognak. Megint. Kicsit egységesíteni akartam a két fő blogomat . A Mina név nagyon tetszik, de nem így hívnak. Viszont ha lesz lányom, őt így fogják. Az M és C kezdőbetűs és rövid női nevek valamiért nagyon tetszenek: Cecília, Cicelle, Cili, Cinka, Cilla, Mia, Mina, Mona, Maja, Médea, Milla, Mimi, Minka, Molli. Most a Minára esett a választásom.  A képet digitális rajztáblával készítettem egy ingyenesen letölthető fotóról, tehát nem én vagyok látható rajta. Eredetileg könyvborító lett belőle, de nem került bele a portfóliómba. Majd szeretnék egységes fejlécet mindkét blogomnak, de ahhoz rajzolni szeretnék és arra sajnos (vagy nem sajnos) most nincs időm (bár a repülőn lehet, hogy lesz).

  Kozmetikai márkának készítettem ezt a logót. Továbbra is imádom a rózsaszínt és minden árnyalatát, így természetesen ebbe is került. A betűtípus nem illik annyira a logóhoz, de megengedek magamnak annyi művészi szabadságot, hogy most passzoljon. Amúgy most megint kicsit háttérbe szorult a grafikai tervezés, inkább horgolok és ékszereket készítek.

 Mindent is horgolok a szőnyegtől a terítőn és a ruhán át a táskáig. Ez a szütyő nem is tudom, mikor készült, legalább 2 éve, ha nem több. Nyárra pont jó, csak a pántja nem az igazi még. Már vettem vissza belőle, mert nyúlik, ha kicsit több súly van a táskában és túl hosszú lesz, de még mindig küzdök ezzel a problémával. De ezt leszámítva szeretem.

 Ez is egy olyan logó, amely nem nyerte el a szakemberek tetszését. Az enyémet viszont igen. Készítettem hozzá étlapot is, de abban egyelőre nem érzem a csít, még ötletelnem kell rajta.  A logót egyébként újrahasznosítottam, amikor botor módon létrehoztam egy insta-fiókot a grafikai anyagaimnak. De senki ne keresse, mert ugye egy algoritmus dönt arról, hogy mennyire vagy/leszel látható. És ha nincs ezer követőd, többezer kedvelésed, reels-videók, meg a tököm tudja még mik, akkor bizony az algoritmus szerint még létezned sem lenne szabad. Természetesen ez is csak a pénzről szól, ha látszódni akarsz, hirdess. Annyira azért nem fontos a dolog, maradok a blogomon. Ez is csak egy hullám, most van kedvem feltenni a munkáimat, mert nincs jobb dolgom. Aztán ez is változik majd. 

 Ami még nagyon izgatja a fantáziámat, az a süthető gyurma és az abból készült szépségek, főleg azok, amiken egy egész virágos kert elevenedik meg. El is kezdtem a próbálkozást, készítettem egy fülbevalót és egy kitűzőt. Utóbbit elajándékoztam egy gyönyörű horgolt sál társaságában, csak remélem, hogy jó helyre kerültek, azaz használják is őket (és persze egyiket se fotóztam le). Jó lenne majd tovább próbálkozni, mert ez is egy nagyon kezdetleges darab. De hát elsőre milyen legyen? Majd a hideg téli estéken, amikor még jól is esik, ha kicsit megy a sütő a konyhában. 

 Az első álomfogót még évekkel ezelőtt készítettem, az nagyon kis kezdetleges volt. De mindig is vágyakozva nézegettem a pinteresten a jobbnál jobb ötleteket, míg tavasszal újra nekilendültem és készítettem egyet. Majd még egyet, meg még egyet és így tovább. Mert ugye, ha valami nagyon bejön, akkor abból egy nem is elég. Még akkor sem, ha már nincs több szabad ablak és ajtó a lakásban. Akkor jön az, hogy egyet-kettőt elajándékozunk, bízva-remélve, hogy a megajándékozottnak is tetszik. Mondjuk általában nem szokott, de ez egy másik történet. Íme az első álomfogó, amit idén készítettem. 

 Most például egy korábbi logó felhasználásával született ez a brand. Meg mert nem bírtam leállni a kis virágok rajzolgatásával illustratorban. És akkor már jött szépen sorban minden. A millefiori virágos gyöngyök, de hát azt mégsem használhatom névként. Akkor legyen milla, ami magyarul ugye millió (így nem ezer, hanem millió virág), meg például a Kamilla név becézése (meg a Ludmilláé is, de az nem tetszett annyira). Ha már virág, akkor virágbolt. És így született meg ez, ami nekem tetszik, de szakmai körökben kapnék hideget-meleget. De a legfontosabb, amit megtanultam: a piacon nem a szakma értékítélete dönt, hanem a megrendelő. Én is futottam már bele olyanba, hogy a megrendelő nem azt választotta, ami nekem jobban tetszett, hanem, amelyik kevésbé, és nem is értettem, mi baja. Hát nem látja, hogy a másik szebb? Persze ezt nem mondtam neki, ő választ. De jó tanulópénz volt. Amúgy tavasz óta nem terveztem ilyesmit, így ezért is élveztem ezt most.  

 Mivel időközben elvégeztem egy okj-s grafikus képzést, a rajzolás is előtérbe került az életemben. Nem tudok jól rajzolni, de ez legalább nem zavar. Kikapcsol, élvezem, kell ennél több? A rajzolás mellett festegetek is akvarellel. És mivel elvárás volt, így digitális rajztáblával is rajzolok. Mindegyik más, de mindegyiket szeretem. Mióta vége a sulinak, inkább csak simán rajzolgatok.  Rajz Akvarell Toll és tinta Digitábla És az egyik kedvenc könyvborítóm, amit Ai-ban (nem mesterséges intelligencia, hanem illustrator) csináltam