Mina alkot

 Még tavaly (vagy tavalyelőtt?) vettem a baglyot és az üveggömböket az ósanban, de eddig valahogy nem jött az ihlet. Tegnap viszont felszívtam magam, találtam itthon színben passzoló szalagot és elkészítettem ezt az ajtódíszt. Ami inkább ablakdísz lesz, mivel a szalag papír, nem merem kitenni az ajtóra és az elemeknek. Helyette ez a piros lesz az ajtón, ami eddig is.

 Hosszú kardigán, 3/4-es ujjal. Még 1 éve horgoltam, viselni is csak egyszer viseltem, de ettől függetlenül szeretem. Talán kicsit vastag fonalból készült, de télre pont jó. Mondjuk szerintem kicsit kövérít szemből, aztán lehet, csak a fotó nem jó szögből készült. Maradjunk ennél.

 Nagyon szeretek vízfestékkel, khm, akarom mondani akvarellel festegetni, bár az utóbbi időben nem volt hozzá kedvem. Ezt a csikóhalat is még januárban festettem. Jó lenne újra valami szépet pingálni, de előbb valami mást akarok kipróbálni. Csak olyan nehéz rávennem magam. Közben készül a pulóverem is horgolással. Szóval a kezeim nem lustálkodnak. Csak én vagyok olyan motiválatlan.

 Elkészült az ékszertartóm a férjem segítségével, aki segített betekerni a sok kis kampót. A faanyagot a fészerben találtam, csiszoltam, lakkoztam. Így végre nem gubancolódnak össze a nyakláncaim. 

  Háromszor futottam neki, mire találtam egy használható mintát. Amit természetesen szabadon értelmeztem. Így született ez az egyujjas, ujjatlan kesztyű (a fonal pont elég lett, alig maradt egy kicsi azaz 3 gombolyagból kijött ez a szett). Az első darab, annak minden bájával, de pont ezért szeretjük az elsőket, mert még sokat lehet tanulni belőlük. Nem lett teljesen egyforma, az egyik kicsit hosszabb, a másik kicsit szűkebb, mert két teljesen egyforma darabot képtelen vagyok horgolni (hol szorosabban húzom a fonalat, hol lazábban, de egyformán... soha). Most már tényleg jöhet a hideg. Az elsőket pedig szeretjük:  Forrás: pinterest

 Nem is tudom már, miért mentem a röltexbe, de mikor megláttam ezt a fonalat, rögtön tudtam, hogy kell és sál lesz belőle. Elkészült a sál, maradt még fonal. Oh, hát akkor legyen egy sapka is. Persze a fonal végül nem volt elég, kellett még egy gombolyag (most megint van maradék, mi legyen belőle? Kesztyű helyett kézmelegítő?). Meg találtam kis bojtot is a tetejére. Úgyhogy van pihepuha meleg sapkám és sálam, felőlem már jöhet a hideg.

Ajándékba készült szettek, a kék amazonit barátnőmnek, a rózsaszín rodonit és rózsakvarc anyukámnak.   

 Egyszer már elkészítettem az egykori kerti asztal fém keretére az óriás mandalát, de az sötétkék volt és a fehér fémkerettel nem mutatott jól. Így a mandalából terítő lett, a keretet bevontam és horgoltam egy új mandalát fehér-krém-barna színárnyalatban. Ez sokkal jobb lett, a folyosón jól mutat a lambérián is. Itt talán látni a méretét. Elég nagy lett.

 Ezt a kék ásványt is véletlenül találtam, nem emlékszem már, hogy én vettem sok-sok évvel ezelőtt, vagy kaptam valakitől. Arra se jöttem még rá, hogy milyen ásvány, de nagyon szép. Ezért született belőle egy fülbevaló és hozzá egy karkötő. Persze a karkötő azóta már újratervezésre vár. Mert a lánc és a szerelékek ugyan arannyal bevontak, de a medál középen nem, és persze elszíneződött. Bóvli, magyarán. Bezzeg, amit Japánban vettem szerelékek, medálok, azok nem színeződnek el, pedig nincsenek arannyal futtatva és olcsóbbak is. Szóval ez a karkötő szét lesz szedve, pedig tetszett.