Mina alkot

 Ez is egy olyan logó, amely nem nyerte el a szakemberek tetszését. Az enyémet viszont igen. Készítettem hozzá étlapot is, de abban egyelőre nem érzem a csít, még ötletelnem kell rajta.  A logót egyébként újrahasznosítottam, amikor botor módon létrehoztam egy insta-fiókot a grafikai anyagaimnak. De senki ne keresse, mert ugye egy algoritmus dönt arról, hogy mennyire vagy/leszel látható. És ha nincs ezer követőd, többezer kedvelésed, reels-videók, meg a tököm tudja még mik, akkor bizony az algoritmus szerint még létezned sem lenne szabad. Természetesen ez is csak a pénzről szól, ha látszódni akarsz, hirdess. Annyira azért nem fontos a dolog, maradok a blogomon. Ez is csak egy hullám, most van kedvem feltenni a munkáimat, mert nincs jobb dolgom. Aztán ez is változik majd. 

 Ami még nagyon izgatja a fantáziámat, az a süthető gyurma és az abból készült szépségek, főleg azok, amiken egy egész virágos kert elevenedik meg. El is kezdtem a próbálkozást, készítettem egy fülbevalót és egy kitűzőt. Utóbbit elajándékoztam egy gyönyörű horgolt sál társaságában, csak remélem, hogy jó helyre kerültek, azaz használják is őket (és persze egyiket se fotóztam le). Jó lenne majd tovább próbálkozni, mert ez is egy nagyon kezdetleges darab. De hát elsőre milyen legyen? Majd a hideg téli estéken, amikor még jól is esik, ha kicsit megy a sütő a konyhában. 

 Az első álomfogót még évekkel ezelőtt készítettem, az nagyon kis kezdetleges volt. De mindig is vágyakozva nézegettem a pinteresten a jobbnál jobb ötleteket, míg tavasszal újra nekilendültem és készítettem egyet. Majd még egyet, meg még egyet és így tovább. Mert ugye, ha valami nagyon bejön, akkor abból egy nem is elég. Még akkor sem, ha már nincs több szabad ablak és ajtó a lakásban. Akkor jön az, hogy egyet-kettőt elajándékozunk, bízva-remélve, hogy a megajándékozottnak is tetszik. Mondjuk általában nem szokott, de ez egy másik történet. Íme az első álomfogó, amit idén készítettem. 

 Most például egy korábbi logó felhasználásával született ez a brand. Meg mert nem bírtam leállni a kis virágok rajzolgatásával illustratorban. És akkor már jött szépen sorban minden. A millefiori virágos gyöngyök, de hát azt mégsem használhatom névként. Akkor legyen milla, ami magyarul ugye millió (így nem ezer, hanem millió virág), meg például a Kamilla név becézése (meg a Ludmilláé is, de az nem tetszett annyira). Ha már virág, akkor virágbolt. És így született meg ez, ami nekem tetszik, de szakmai körökben kapnék hideget-meleget. De a legfontosabb, amit megtanultam: a piacon nem a szakma értékítélete dönt, hanem a megrendelő. Én is futottam már bele olyanba, hogy a megrendelő nem azt választotta, ami nekem jobban tetszett, hanem, amelyik kevésbé, és nem is értettem, mi baja. Hát nem látja, hogy a másik szebb? Persze ezt nem mondtam neki, ő választ. De jó tanulópénz volt. Amúgy tavasz óta nem terveztem ilyesmit, így ezért is élveztem ezt most.  

 Mivel időközben elvégeztem egy okj-s grafikus képzést, a rajzolás is előtérbe került az életemben. Nem tudok jól rajzolni, de ez legalább nem zavar. Kikapcsol, élvezem, kell ennél több? A rajzolás mellett festegetek is akvarellel. És mivel elvárás volt, így digitális rajztáblával is rajzolok. Mindegyik más, de mindegyiket szeretem. Mióta vége a sulinak, inkább csak simán rajzolgatok.  Rajz Akvarell Toll és tinta Digitábla És az egyik kedvenc könyvborítóm, amit Ai-ban (nem mesterséges intelligencia, hanem illustrator) csináltam

 Nem véletlen, hogy eddig csak horgolt dolgokat mutattam. Bár a blogot a gyöngymániám indította, aztán ahogy az lenni szokott, a lelkesedés alábbhagyott. Teljesen félretettem, alig van olyan ékszerem, amit még mai szemmel is szépnek látok. A régiek közül alig van egy-egy, amit a mai napig viselek. De pár hete újra éreztem egy kis bizsergést, vettem és elővettem gyöngyöket, és készült néhány karkötő, fülbevaló, nyaklánc. Ezek közül most a karkötőket mutatom: matt netstone jáspis, amazonit és még valami, amit nem ismerek, plusz kásagyöngyök. Már megint úgy kell visszafognom magam, hogy ne készítsek többet a kelleténél.      

 Még 2016 januárjában tanultam meg horgolni, azóta tökéletesítem a tudásomat. Az eltelt években horgoltam terítőket, ruhákat, kalapokat, táskákat és persze ajtó/ablakdíszeket, álomfogókat. Megnyugtató kikapcsolódás, ráadásul félbehagyható, de buszon, vonaton is lehet csinálni. Nagyon szeretek horgolni, de ez is általában rohamokban tör rám és akkor napokig, hetekig csak ezt csinálom. Még tavasszal készült ez az ajtódísz, ami egyértelműen mutatja, hogy itt egy horgolóbolond nő lakik. Még a google streetview-on is látni.

 Az első visszatérésemkor ezek a kis horgolt virág kitűzők igéztek meg, számtalan színvilágban készítettem el. Persze ezeket is próbáltam eladni, de senkinek nem tetszettek annyira mint nekem. Amit sajnálok, mert olyan kis vidámak, igazi tavaszköszöntők. Néhányat hordok közülük, de a legtöbb egy dobozkában várja jobb sorsát.  Ez a zöldes-türkiz változat:

  Ez a kis fogacska kitűző ajándékba készült a fogorvosomnak. Nem tudom, hogy viseli-e, de olyan jópofa. Természetesen az ötlet a pinteresten jött szembe még 2 éve, és akkor azonnal el is készítettem. 

 Folyamatosan alkotok, mikor mit. Horgolok, varrok, ékszert gyártok, bútort újítok fel. Most megpróbálom bepótolni az elmaradásaimat és megmutatni, miket alkottam az elmúlt időszakban és miket fogok a jövőben.  A képen pedig az utolsó fülbevaló, amit a meskán eladtam. Szerintem végleg bezártam a boltot. Bár imádok alkotni, nem tudok belőle egy vállalkozást felépíteni, mert óriási hiányosságom az önmarketing teljes hiánya. Ezt egyszerűen nem tudom menedzselni, talán attól tartva, nem elég jó, amit csinálok. Így marad a saját kedvemre való alkotás és hébe-hóba ajándékba.  Egyébként meghallva az idők szavát - amikor már kezd leáldozóban lenni - létrehoztam egy instagram oldalt is, de nem ezen a néven. De őszintén megmondom, semmi kedvem felvenni a harcot az algoritmussal, fizetni meg pláne nem fogok csak azért, hogy több emberhez "elérjen", amit csinálok. Saját szórakozásomra töltögetem fel oda is a képeket, mert olyan jó egyben látni, miket alkottam. De ha már oda is, akkor ide